A chat with God...

ME: Good morning... err... up there.

GOD: Good morning.


ME: Hmm, this prayer thing is kind of tricky. I'm not really sure what to say.

GOD: You can talk about whatever you want.

ME:  Let's be honest.

GOD: I like honesty.

ME: Some say this prayer thing is easy. It is hard. I have got a lot going on.

GOD: I can totally understand that.

ME: Life is busy. Did you see this stack of homework I have?

GOD: You ARE very busy.

ME: How am I supposed to remember to pray?

GOD: You seem to remember to check your e-mails and Facebook page.

ME: Umm... I really don't have a good excuse.

GOD: That's okay. We are talking now. What is on your mind?

ME: Today English class is going to be so boring.
(Speaking of English class, I cannot forget that after class I have to pick up snacks for the party. No one likes parties without snacks...)

GOD: Hello?

ME: Oh, hello. Sorry, my minds likes to wander. At least I did not fall asleep this time.

GOD: This is very true. Probebly a sign that you needed more rest.

ME: Let's try again. Good morning, God.

GOD: Good morning, again. :-)

ME: I want to pray for my day... that English class is not too boring. I pray that I figure this prayer thing out. Wait... can I pray about prayer?

GOD: Of course you can. It is not really about being good at it. It is more abou being connected. It is hard to live the life I have planned for you without prayer.

ME: What if I call you some of those fancy nicknames you have? Like Almighty God? Or Most Holy? Will I get extra points?

GOD: I am not sure you are listening to me.

ME: Listening to what? It is not like you talk audibly to us.


GOD: My voice is more like a whisper. It might not be heard witrh your ears. But, sometimes you will just know. Test what you hear. Talk to your friends. I have given you the Bible. It should line up with that.

ME: I'm not sure prayers really matter.

GOD: Why not?

ME: Last time I really needed your help... it's like my prayers weren't getting to you.

GOD: Hmm.

ME: See, just like now. You go silent.

GOD: I'm sorry you don't think it made a difference. It did. It still does. I hear all of you prayers. Sometimes you do not see the full picture yet.

ME: I'm not sure about that. 

GOD: I know it's hard. Hang in there. You'll see.

ME: I'm not a big fan of waiting.


GOD: No one is. But trust me, good can come out of it.

ME: Can?

GOD: It's really up to you.

ME: Me?

GOD: Ultimately you decide if you listen to my voice.

ME: Sometimes I don't know if it's your voice I hear.

GOD: There will be times when you feel like you should do something. As long as it lines up with the scripture, see what happens. The more you listen, the easier it gets. BTW I hope our conversations are more like this.

ME: Hmm. I guess it is better when I take time to listen.

GOD: No one enjoys a friend who does all the talking.

ME: I'll try harder to get this prayer thing down.

GOD: Don't worry! I will help you.

ME: Thanks. Thanks for everything, really! Maybe we should keep the conversation going throughout the day?

GOD: I'd love that.

ME: OK. Talk to you later.

GOD: I will be here waiting for you.

(50. bejegyzés :))

r-a-m-p-a-g-e

It's late too late to keep this level up much longer,
We've got to turn it off or turn it down.
So why do we do this?!
Why do we do these things, we don't wanna do at all?!
And why do we do this??? Beating our heads up against the wall...

I keep on driving like a crazy man without the headlights,
Racing somewhere I know I shouldn't go.
So why do we do this??
Why do we aim for spots we know that hurt the most??
And why do we do this, why do we do this?!!

It must be the angels on a rampage,
They're taking matters into their own hands.
They're making us do what we don't want,
Making me say I'm moving on.
Must be the angels on a rampage...

What kind of poison did you slip me when I wasn't looking??
What kind of hold do I have on you??
And why do we do this?!!
Why do we do these things, we don't wanna do at all?!
And why do we do this???


It must be the angels on a rampage,
They're taking matters into their own hands.
They're making us do what we don't want,
Making me say I'm moving on.
Must be the angels on a rampage...


Must be the angels on a rampage...


It must be the angels on a rampage,
They're taking matters into their own hands.
They're making us do what we don't want,
Making me say I'm moving on.
Must be the angels on a rampage...

(Sunrise Avenue - Angels on a rampage)

"Boldogság... gyere haza!"

"Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen. Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél. Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elveszteget
néd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem. Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? Nagy kérdések ezek, a válasz pedig talán nem is olyan nehéz. Önzőek vagyunk és ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni, csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett. Ha tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna. Minden boldog óra egy örökkévalóság. Akkor nem félnél többet ÉLNI. Nem félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél. Észrevennél olyan dolgokat, amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem tűnnek.
Mikor érezted utoljára a szél simogatását az arcodon? Mikor álltál meg gyönyörködni az út szélén egy virágban? Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt? Mikor? Talán míg kicsi voltál. És milyen szép dolgok is ezek, nem? Kár, hogy manapság már szinte kinevetik azt, aki ezek közül bármelyiket is megteszi. Nem illik be ebbe a hibátlan társadalomképbe. A mai világnak már nem ez a szép. Lassacskán kezdünk érzéketlenné válni a valódi szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt. Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene. Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az ''én'' felett. Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap, újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből. A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet. A hétköznapokban már ritkán. Persze ki vagyok én, hogy megmondom mi a helyes és megítélek másokat? Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változtatni. Nem a világot megváltani, csak magamat. Szeretném, ha minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és ledobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság. Mert aki boldoggá tehet az csakis önmagad!"

Az előző sorok nem tőlem vannak, de nagyszerűen összefoglalja az én gondolataimat. Elmondja, hogy ami a legjobban tönkreteszi a boldogságunkat, az az egónk. A saját önzőségünk. A Biblia tökéletesen leírja: az ember akkor boldog, ha ad. Mert minél többet ad, annál több marad neki. A legkőszívűbb embert is ellágyítja, ha azt látja, hogy egy másik teremtménynek jó - jó, őmiatta, az ő tette miatt, mert adott neki: szeretet, enni, inni, simogatást, kedves szót, viccet, ruhát... Legyen az egy doromboló kiscica, vagy egy embertársunk, ha mi okoztunk neki boldogságot, akkor mi érezzük magunk jobban, mint jó cselekedetünk élvezője. Sokan nevetnek ezen: tégy jót mással, és akkor boldog leszel. Szerintem minden embernek meg kellene ismernie ezt az érzést, a felnőtt kor küszöbén. Ugyanis az ilyenkor érő boldogság-, barátság-, szerelem- és Istenélmények meghatározóak az egész későbbi életben. Mind a pályaválasztásban, mind a párválasztásban is. Hiszen aki egészen közelről megtapasztalta Istent, nem igazán képes olyan párt választani magának, akivel erről nem tud beszélni. És egy olyan ember, akinek nincsen közvetlen Istenélménye, sőt, a Vele való kapcsolata sem minősíthető elfogadhatónak, nehezen élne le egy életet egy "szentfazékkal", nem igaz? Persze az lenne a legjobb és az ideális, ha minden embernek jó kapcsolata lenne az Atyával, és legalább ezt a kritériumot le lehetne húzni párválasztásnál a "FELTÉTELEK" című listáról. Akár az Istenközelség a feltétel, akár az ateizmus.
Hogyan lehetünk tehát boldogok? Ha egyszerűen akarnék válaszolni, azt mondanám: Vele. Ennyire egyszerű. Ne félj... csak higgy. Azt mondom, ennyire egyszerű. Pedig ez nem egyszerű. Bízzam magam oda valakinek, akit nem látok, nem hallok, nem érzek?
Jézus, azzal, hogy eljött közénk, megkönnyítette a helyzetet, hiszen ezt mondta: "Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg." Ebben a mondatban minden benne van. Először is az, hogy Isten, Jézus itt van velünk a minden napokban. Itt van bennem, itt van anyában, a testvéremben... Mindenkiben. Egymáson keresztül tapasztalhatjuk meg Őt, tehát. Akinek a Vele való kapcsolata már igen csak előrehaladott, képes Jézust saját magában is fölfedezni. De megtalálni a boldogságot magunkban nem lehet. Mással kell jót tennünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ha mást boldognak látjuk, akkor örül benne az Isten. És örül bennünk is. Nem hihetetlen? Kapocs, minden ember között. Ezért is van különösen szükségünk egymásra. Először másban kell meglátni az Istent, ha megvan, utána nézzünk szét magunkban is. Másban könnyebb fölismerni magunkat. Szükségünk van tehát egymásra. Nem jó az embernek egyedül.
Ám a boldogsághoz vezető út nagyon sokszor fájdalommal és szenvedéssel van kikövezve. Az tud csak igazán örülni, aki már könnyezett eleget, ugyan is. Mennyivel jobban értékeljük az ebédet, ha nem reggeliztünk... szinte mindegy, mit kapunk, farkas étvággyal vetjük rá magunkat. Így van ez a boldogságban is. Sokszor a szenvedés, éhezés útján jutunk el hozzá. És mikor fölcsillan a remény, a kiút, akkor már mindegy kitől, milyen formában kapjuk meg, nagyon tudunk neki örülni. Attól vagyunk boldogok, mert végre boldogok lehetünk. Ez egy kicsit furcsa, de így van.
Vannak az életben hamis boldogságok. Amiktől az ember jól érzi magát. De ez mindig véges. És soha nem az igazi. Például egy okos telefon boldoggá tud tenni? Kapásból milliók válaszolnák, hogy igen (többek között olyanok, akiknek nincs). Igen, boldoggá tud tenni ideig-óráig. És aztán mi lesz? Megszokjuk. Kimegy a divatból. Lelassul, tönkremegy, ellopják, kapunk helyette újat. Ezek a tárgyak, vagy a beképzelt 'igényeink' (pl. telefon, számítógép, háromféle ugyan olyan ruha, mert úgy érezzük, ettől boldogok leszünk: magyarul a luxuscikkek) kielégítésére szolgáló esendő földi próbálkozásunk csak rövid ideig tartó, hamis boldogsághoz vezetnek. Persze ezek is nagyon jó dolgok, csak tudni kell kezelni a létüket, vagy éppen a nem létüket. Nagyon fontos, hogy ne ezektől "várjuk a megváltást", mert akkor egész életünkben boldogtalanok maradunk.
Mi tehát a lényeg? Jézus a lényeg. Egyszerűen megfogalmazni így lehet, de az egész dolog azért nem merül ki ennyiben. Hozzá el kell jutni. Hogyan jutunk el Hozzá? A tetteink és embertársainkon keresztül. Ahogy velük bánunk. És ha már az rendben van, akkor ideje magunkban is fölismerni Őt.

Love & GPS

" Néha olyannyira nagy szükségünk lenne egy olyan térképre, vagy GPS-re amely végigvezet az életünk útján. És igazából létezik egy ilyen GPS. Isten. (...) Ő neki mindannyiunk életével kapcsolatosan van egy terve. Csak ezzel az a baj, hogy gyakran mi teljesen másfelé szeretnénk menni, és így egy picit eltévedünk. A csoda ebben az, hogy van újratervezés. Istennél is. A kereszthalál volt a legnagyobb újratervezés az egész történelemben. Bűneid eltörlése, életed újraírása, tiszta lappal.
Emberek vagyunk és szeretünk a jövőben, vagy éppen a múltban élni. Csak a lényeg az, hogy nem a jjelenben. Elképzeljük életünket, eltervezzük azt, hol, hogyan és kivel fogunk tanulni, összeházasodni, hány gyerekünk, unokánk lesz, és végül hány éves korunkban halunk meg. Megkérdezzük-e Istent, hogy Ő mit gondol az egészről?
Egyszer láttam egy nagyon jó keresztény videót.(http://www.guardian.co.uk/books/interactive/2012/apr/19/simone-lia-graphic-novel-slideshow?fb=native) Angolul van, de igazából meglehet érteni. A történet főszereplője eltervezte az életét, de hirtelen a párja szakított vele. Ez teljesen kihozta a sodrából és nekiállt Istennek, hogyan is képzelte ezt az egészet és most mi lesz vele.
A lényeg az, hogy a történet végén úgy dönt, elindul egy kalandra az Úrral. És bármennyire vicces, de ehhez ír egy tervet, amelyben Isten néha mint csak egy mellékszereplő van jelen. "Uram, elmegyünk Ausztráliába, majd ott megtalálom életem párját." stb. A történet zárógondolata: ha látni szeretnéd Istent nevetni, mutasd meg neki a terveidet. Néha én is így érzem. Nekem halál komolyaknak tűnnek, Neki gyerekeseknek, vagy épp nem hozzám illőnek. Igazából Istennek annyira gazdag a fantáziánk, mi meg a kis szűk látkörünkkel próbálunk tökéletes életet teremteni magunk számára. De Ő ne értene a legjobban a csodákhoz? "

" A szeretet talán az a szó, amelyet besorolhatunk az általunk leggyakrabban használt szavak közé. Naponta többször is mondjuk szeretteinknek: szeretlek. Mégsem gondolván bele a szó erejébe és komolyságába.
A szeretet nem csak egy szép szavunk. Ez egyben cselekedet és életmód is.
A görög nyelvben háromfajta szeretetet különböztetünk meg.
Az agapét, azt a csodálatos és hamisítatlanan szeretet, amelyet Isten mutat irántunk. Nem kér, hanem önzetlenül ad.
Továbbá a phileot, a barátságban megnyilvánuló szeretet.
És érosz, a szerelem érzéki szintje. Igazából a három egységéből alakul ki az igazi szeretet, szerelem. Az igazi szeretetet csak Istentől tanulhatjuk meg, de szeretteinkben, mint barátjainkban bízunk meg.
A keresztényi szeretet és szerelem több egyszerű "belezúgásnál". Felelősségérzet és elkötelezettség is.
Én azt gondolom, nem létezik szerelem első látásra. Ahhoz, hogy megszeressünk valakit először meg kell ismernünk.

(...)

Az igazi szerelem középpontjában nem TE, hanem Ő áll. A fellángolás én-központú. A szerelem viszont a másikat akarja boldoggá tenni. Igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a párja boldog életet éljen.
Időt kell adnunk a kapcsolatnak. Időt arra, hogy ránk találjon a szerelem.
A szeretet nem csupán egy érzés. Nem egy olyan valami, ami hirtelenül beköszönt és eltűnik. A szeretet lassan alakul ki. Amikor észreveszed, hogy igazából Ő úgy jó neked, ahogy van. És amikor napról-napra jobban kötődsz hozzá. De nem rögtön. És nem vakon. A szeretet Isten szerint cselekszik és gondolkodik. Ahhoz, hogy valakiben nagy legyen a szeretet, Isten Lelkének a jelenlétére van szükség.
A szeretet erőfeszítéssel jár. Ha az igazi szerelem mindig könnyen jönne, Istennek nem kellene megparancsolnia, hogy szeressünk. A szeretetért küzdeni kell. Küzdeni kell azzal, hogy a párod nem tökéletes és, hogy neki is vannak hibái.
Küzdeni kell azzal, hogy ne változz meg a párod hatására. (Persze a jó irányba való változás nem árt, de az önmagad megtagadása mégis mennyire helyes ebben a helyzetben?) Küzdened kell azzal, hogy te se akard őt megváltoztatni.
Az ilyen szerelem lesz az igazi.
Nem szükséges fantasztikusan vonzónak lenned. Isten szeretetével kell megtelned. A mai világ azt sugallja, hogy ha nem vagy a világ szépe, akkor nem leszel boldog. Ez nem így van. Emlékezz arra, hogy Isten teremtett számodra olyan embert aki majd így fog szeretni, akinek így leszel a tökéletes. Ha pedig az Ő tervében te egyedülállóként szerepelsz, részese lehetsz egy fantasztikus, egész életen át tartó Isten-kalandnak.
A lényeg: ne csüggedj és légy türelmes. Ne próbálj a kapcsolatok által űrt betölteni a szívedben. Űr-betöltésre csak Isten képes. Bármilyen nagyszerű párunk is van, vannak pillanatok, amikor egyedül Jézusra hagyatkozhatunk.
Bonyolult dolog olyan emberrel kezdeményezni kapcsolatot, aki nem érdeklődik Jézus és a hited iránt. Hiheted azt, hogy vagy olyannyira erős, hogy kezedbe tartsd a helyzetet. De figyelj Istenre. Ő most figyelmeztet. Jobban ismer téged, mint te magadat, ne feledd ezt.
Ne feledd, ha egyedül vagy, az nem szégyen. Lehetőséged van közelebb kerülni Istenhez. Engedd meg neki, hogy Ő irányítsa a kapcsolataidat.
Ő szebbnél szebb dolgokat tartogat számodra, egészséges és kellemes kapcsolatot. Csak bízz benne e téren is, és tudd: SOHA nem akar rosszat neked."    forrás

‎"Üresen állok mindennek háttal, veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással."

‎"...amíg lehet szeress, amíg tudod öleld meg!
Adj egy puszit anyunak, adj egy pacsit az öregnek,
Az én fajtáim fölkelnek, és érzik, hogy távol,
Valahol újraéled minden ebből a világból;
Hiába jó a verda, én szeretem a gyalogszert;
Éjjel bemászott a sors, és jó párszor agyonvert,
De reggel anyu ébresztett, forró a kakaó;
Ezt adom tovább, ez az album meleg takaró,
Mielőtt jönnének az álmok és te sírnál;
Az angyalod fent lakik, nem ott a hideg sírnál,
Az angyalod jól van, velem küldött levelet,
Üzeni, hogy átszeli a galaxist a szeretet;
Aki elment, ott van, aki él, még itt,
De már építem a hidat, szívem pillérein hit;
Lendül a pezsgő, és apró szilánkok mentén,
Tudom, figyelsz, látom sziluetted még a csempén;
Remélem nevetgélsz, remélem büszke vagy;
Újra ránk ront a tél, támad a fürge fagy,
Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom,
Van egy hely távol ahol mindenki barátom..."

„Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.”

‎"Sose hagyd el, ha csak egy kicsit is hibázik. Azért tesz meg mindent érted, mert szeret. Ha hibázik, tanítsd ott, hogy jó legyen, hogy majd később tökéletes legyen. Ha elhagyod úgy, hogy szereted, az maga az öngyilkosság. Minden ember hibázik. Azért hibázik, hogy később tanuljon belőle, hogy később minden csodálatos legyen. Minden perc ajándék, hát akkor ne vesztegesd el!"

"Ahogy az idő, úgy száll a hajó velem. Lehet, hogy nem igaz, mégis elhiszem.

A nevedet mondom, de magamat féltem, magamat féltem, hogy nem igaz mégsem. Elmerül a hajó velem. Ahogy az idő, úgy száll a hajó velem. Lehet, hogy nem igaz, mégis élvezem. Élvezem a gyönyörű helyzetem, kell, és lehet, hogy nemcsak nekem. És lehet, hogy nem csak velem. Látok egy szigetet messze, valahol. Lehet, hogy nem igaz, mással utazol. Csak képzeled, hogy velem vagy éppen, mással, más hajón, más vizeken elmerül a hajó velem. Valahogy másképp történt meg, mint ahogy elképzeltem. Valahogy másképp történt meg, mint ahogy elképzelted."

comatose!!!

"I hate feeling like this

I'm so tired of trying to fight this

I'm asleep and all I dream of

Is waking to You

Tell me that You will listen

You're touch is what i'm missing

And the more I hide I realize I'm slowly losing You

Comatose

I'll never wake up without an overdose of You

I don't wanna live, I dont wanna breathe

'Les I feel you next to me

You take the pain I feel

Waking up to You never felt so real

I don't wanna sleep, I don't wanna dream

'Cause my dreams don't comfort me

The way You make me feel

Waking up to You never felt so real

I hate living without You

Dead wrong to ever doubt You

But my demons lay in waiting

Tempting me away

Oh how I adore You

Oh how I thirst for You

Oh how I need You

Comatose

I'll never wake up without an overdose of You

I don't wanna live, I dont wanna breathe

'Les I feel You next to me

You take the pain I feel

Waking up to You never felt so real

I don't wanna sleep, I don't wanna dream

'Cause my dreams don't comfort me

The way you make me feel

Waking up to You never felt so real

Breathing life

Waking up

My eyes open up

Comatose

I'll never wake up without an overdose of You

I don't wanna live, I dont wanna breathe

'Les I feel You next to me

You take the pain I feel

Waking up to You never felt so real

I don't wanna sleep, I don't wanna dream

'Cause my dreams don't comfort me

The way You make me feel

Waking up to You never felt so real

Oh how I adore You

Waking up to You never felt so real

Oh how I thirst for You

Waking up to You never felt so real

Oh how I adore You

The way You make me feel

Waking up to You never felt so real"

A mamát? Te hiszel a mamában?

"Két magzat beszélget az anyja hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

Túlélem ezt is majd valahogy, időm az van, én még várhatok.

Kínos mosolyra görbül a szám,
Mit is mondhatnék ezután? Furcsa évek.
Kérdésed, köszönöm jól vagyok,
bár állva hagytak az évszakok.
Azért még élek, még élek.

Jóbarátok maradnak el,
a kudarc senkit nem érdekel.
Még mindig érzem.

Túl nagyot fordult a világ,
bár lehet, hogy mindez ostobaság.
Lehet, hogy mégsem, vagy mégsem.

Tudod,
talán maradt még valami,
talán akad még valaki.
Ez ami a lényeg, ó ezek a furcsa évek!
Lehet egy olcsó ponyvaregény,
talán éppen Te vagy én,
ez ami még éltet.

Talán maradt még valami,
Talán akad még valaki.
Ez ami a lényeg, ó ezek a furcsa évek!
Lehet egy olcsó ponyvaregény,
Az sem baj ha csak Te meg én,
ez, ami még éltet.

Túlélem ezt is majd valahogy,
időm az van, én még várhatok.
Mit tehetnék, furcsa évek.
Kérdésed köszönöm, megvagyok,
bár jöhetnének már jobb napok,
azért még élek, még élek.

Tudod maradt még valami,
Tudod akad még valaki.
Ez ami a lényeg, ó ezek a furcsa évek!
Lehet egy olcsó ponyvaregény,
Talán éppen Te vagy én,
ez ami még éltet.

Tudod,
talán maradt még valami,
talán akad még valaki.
Ez ami a lényeg, ó ezek a furcsa évek!
Lehet egy olcsó ponyvaregény,
talán éppen Te vagy én,
ez ami még éltet.

Talán maradt még valami,
Talán akad még valaki.
Ez ami a lényeg, ó ezek a furcsa évek!
Lehet egy olcsó ponyvaregény,
Az sem baj ha csak Te meg én,
ez, ami még éltet.

Nincs annál rosszabb, mint amikor már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!

csillagot hazudni a beborult égre..

"Hol van a vészfék?
Mert valamibe kapaszkodni kell.
Tőled nem kell a részvét!
Ne játssz tovább, tudom úgysem érdekel!
Elvesztek az álmok, a mesék,
Térden csúszva, hol a büszkeség?!
Négykézláb a földön kúszva, ne mondd, hogy semmiség!

Én a szemem most inkább lehunynám,
Hadd csapjon felettem át a hullám!
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a parton!
De addig mindenki hagyjon békén,
Mert nem vagyunk még a végén.
Hátra van még a nagyja,
Amúgy is mindenki bekaphatja!

Hát ezt akartad!
Tudom, hogy fáj, de nem kell, hogy így legyen.
Mély a seb és te elkapartad,
Jön az ár és te hagyod, hadd vigyen!
Elvesztek az álmok, a mesék,
Térden csúszva, hol a büszkeség?!
Élve vagy fuldokolva, túl nagy a a különbség!

Én a szemem most inkább lehunynám,
Hadd csapjon felettem át a hullám.
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a parton!
De addig mindenki hagyjon békén,
Mert nem vagyunk még a végén.
Hátra van még a nagyja,
Amúgy is mindenki bekaphatja!

Én a szemem most inkább lehunynám,
Hadd csapjon felettem át a hullám.
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a parton!
De addig mindenki hagyjon békén,
Mert nem vagyunk még a végén.
Hátra van még a nagyja,
Amúgy is mindenki bekaphatja!"

Bye, bye...

"Now, this is not the time or the place for a broken hearted
Cause this is the end of the rainbow
Where no one can be too sad
No, I don't wanna leave but I must keep moving ahead
Cause my life belongs to the other side
Behind the great ocean's waves.

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Bye, bye Hollywood Hills forever.

Thank you for the morning walks on the sweet sunset
And for the hot night moments
For the fantasy in my bed
I take a part of you with me now and you won't get it back
And a part of me will stay here, you can keep it forever, dear

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Remember that we had fun together.

Bye, bye rodeo boys* I'm gonna
Love you wherever I go I'm gonna
Come back so we can play together
Bye, bye Hollywood Hills forever.

Long distance love, does it work?
All the miles in between get in your head
No, I don't wanna go
I don't wanna go.

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Bye, bye

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Remember that we had fun together.

Bye, bye rodeo girls I'm gonna
Love you wherever I go I'm gonna
Come back so we can play together
Bye, bye Hollywood Hills forever."

i just felt complete when i was by your side

"Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, most már csak beléd kapaszkodom.
Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,
Innen elrugaszkodom, köszönöm, viszlát, ég Veled!"

“Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!”

‎"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után, ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat.

"Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba, ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban, szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról, és erősebb lettem, mint valaha. Nem hiszek, és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton, ahol megtalálhatom az igazi önmagam."

"Még remegsz, s elcsuklik hangod.

Hozzám bújsz, könnyes az arcod.

Tétován, mintha mondanál valamit,

Majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik.

Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,

Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!

Az út most kettéágazik, sok minden változik,

Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.

Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán.

Így volt szép, de a jövőt nem mi írjuk ezután.

De kaptunk még benne egy utolsó lapot,

Ez lesz a legszomorúbb , már te is tudod. "

A világ legboldogabb embere...

„Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.” Paulo Coelho

Is this really happening?

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.” (Gary Chapman)

The truth...

"Egyszer egy különleges helyet találtál a szívemben,

Nem kérdeztél, beköltöztél, azóta itt bennem éldegélsz.
A feszültség tapintható, ha hozzám nyúlsz,
A hőtől megborzongok, amikor csak hozzám bújsz.
Ha itt vagy velem nincsen baj, oda van a gond, a bú,
Megszűnik a külvilág, nincs titkolódzás, nincs tabu.
Nem szégyellem a zavarom, a könnyeim sem takarom,
Nem akarom, de ma húzom utoljára ránk a takaróm.
Kicsim sose legyen holnap, ne legyen gond a búcsúszókra,
Úgy csúszok ma közel hozzád, hogy nem gondolok búcsúcsókra.
Új csúcsokra vágyom rég, maradjunk az ágyon még.
Ez a valóság, mégis olyan, mintha végig álmodnék.
Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én, az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz.


Úgy indul a vonat el, ahogy megszületik a szerelem:
Ha fel is szállok egyszer, félek ki ül majd a helyemen.
Nem volt közös pont az életünkben, aztán te lettél,
Álomországban ott leszek, hogyha el is felednél.
Az egyetlen hely, ami most mindig hozzád láncol.
Ha együtt vagyunk, nem jövök el az álmok országából.
De hiába is írom le, a magány az én útitársam,
Bármerre is indulok el, akár milyen útirányban.
Nem integet ha leszállok, tudja hol kell rám várni,
Ha rettegek is tőle, nem fogok meghátrálni!
Ha volt út, amin együtt jártunk, mára már az mögöttem.
Az érzéssel, hogy elmúlt, mégis békét kötöttem.
De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted!
Hiába mert vágyom Rád, a szívem már rég elnyerted.
De hiába mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem.
De ha azt mondod, hogy szeretsz, Neked mégis elhiszem
Neked mégis…
Neked mégis elhiszem…

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz.

Maradni szeretnék, hisz menni fáj.
Ölelni szótlanul, de manapság álmodni kár.
Csak még egyszer bújj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan,
Ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van!
Maradni szeretnék, de túl sok emlék fűz hozzád,
Haladnom kell, a szívem úgyis újra eldobnád.
Szerelmünk érintetlen a pokolnak, mennynek.
Ígérem látni fogsz még egyszer,
de most engedj el, hadd menjek.
Maradni szeretnék, el sem hiszed mennyire!
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már, nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?!
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom…

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz."

Love never fails

"Love is patient, love is kind. It does not envy, it does not boast, it is not proud. It does not dishonor others, it is not self-seeking, it is not easily angered, it keeps no record of wrongs. Love does not delight in evil but rejoices with the truth. It always protects, always trusts, always hopes, always perseveres. Love never fails." 

Bible, Corinthians 13

Túl nagy a labilitás, eltűnt a lojalitás, hibás a mentalitás...

Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik.

"Megváltozott a világ, én is megváltoztam, ennyi!"

„Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.”

Paulo Coelho

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." (Hemingway)

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”  (Gary Chapman)

"Addig nevetni, hogy már nem jön ki hang, csak tapsolsz, mint egy retardált fóka." :)

"Süt a nap, megmutatta magát a tavasz. Boldogság. Mosoly. Igazi, őszinte, szívből jövő. Ott lent jön létre. Piciny, dobogó szerved hozza világra. Ha mosolyog a szíved, önkéntelenül fog a szád is mosolyra húzódni. Átsüt rajtad. A Te saját napocskád. Megvan a kisugárzásod. Mosolyogj rá egy rosszkedvű idegenre. Pár pillanat, és ráragad a mosoly. Meg fogja köszönni. Ha szóban nem is, de Te tudni fogod. Felszabadultan örülsz az életnek, a melegnek és minden apró piciny bogárnak. Tavasz. A fák újra kivirulnak. Virágok kidugják a fejüket a hideg talajból, és megfürdenek a nap sugaraiban. Újjászületnek. Ugyanúgy, ahogy mi is. Megváltozik egynéhány dolog. Megismered a világot egy újabb arculatáról, és egyre jobban megszereted. Vagy megutálod. Más oldalát mutatja, s ha nem önszántadból, ők elérik, amit szeretnének. De ne hagyd ... kérlek ne hagyd. Mosolyogj, ha fáj. Nevess, ha éget. Örülj, ha kínoz. Zavard össze az embereket. Ne törődj azzal, mit gondolnak mások. Bízz magadban. Új esély. Újabb lehetőségek. Élj vele. Meglátod, megéri. "

ha ellöknek felállok, ez alapszabály

"Emlékszel rá, mikor még én voltam a sokkal gyengébb? Belém rúgtál, rám nevettél, így szóltál: köcsög, kell még?"

"The best way to not get your heart broken, is pretending you don't have one!" Charlie Sheen

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Any question?

With everything happening today,
You don't know whether you're coming or going?
But you think that you're on your way.
Life lined up on the mirror, don't blow it!
Look at me when I'm talking to you!
You’re looking at me, but I'm looking through you.
I see the blood in your eyes,
I see the love in disguise,
I see the pain hidden in your pride,
I see you're not satisfied.
And I don't see nobody else.
I see myself, I'm looking at the...

...mirror on the wall, here we are again.
Through my rise and fall,
You've been my only friend.
You told me that they can understand the man I am!
So why are we here talkin' to each other again?!

Uh, I see the truth in your lies.
I see nobody by your side.
But I'm with you, when you are all alone,
And you correct me, when I'm looking wrong.
I see the guilt beneath the shame,
I see your soul through your window pain,
I see the scars that remain,
I see you ,Wayne, I'm looking at the...

...mirror on the wall, here we are again.
Through my rise and fall
You've been my only friend.
You told me that they can understand the man I am!
So why are we here (misunderstood) talkin' to each other again?!

Looking at me, now I can see my past.
Damn, I look just like my fucking dad!
Light it up, that's smoke in mirrors.
I even look good in the broken mirror.
I see my momma smile, that's a blessing!
I see the change, I see the message,
And no message could've been any clearer!
So I'm startin' with the man in the...

...mirror on the wall, MJ taught me that.
Here we are again.
Through my rise and fall,
You've been my only friend.
Take ‘em to Mars, man!
You told me that they can understand the man I am.
So why are we talkin' to each other again?!

Mirror on the wall, here we are again.
Through my rise and fall,
You've been my only friend (Any questions?)!
You told me that they can (I come to you) understand the man I am (You always have the answer)
So why are we here talkin' to each other again?!

Mirror on the wall...

"È sempre la stessa merda.."

"Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani."

Paulo Coelho