"Sose hagyd el, ha csak egy kicsit is hibázik. Azért tesz meg mindent érted, mert szeret. Ha hibázik, tanítsd ott, hogy jó legyen, hogy majd később tökéletes legyen. Ha elhagyod úgy, hogy szereted, az maga az öngyilkosság. Minden ember hibázik. Azért hibázik, hogy később tanuljon belőle, hogy később minden csodálatos legyen. Minden perc ajándék, hát akkor ne vesztegesd el!"
"Jött-múlt fölöttem az idő napról-napra. Minden lépése új reményt, új emlékeket hozott, s lassankint belekötött engem a megszokott örömök menetébe. Fájdalmam engedett; de jaj, nyomába nem ugyan új fájdalom, hanem új fájdalmak vetése lépett. Mi lehetett ugyanis oka ama fájdalom akadálytalan és mélységes belémhatolásának, ha nem az, hogy homokra állítottam lelkivilágomat, mikor a mulandóhoz úgy ragaszkodtam, mintha nem volna mulandó." /Szent Ágoston/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése