Bye, bye...

"Now, this is not the time or the place for a broken hearted
Cause this is the end of the rainbow
Where no one can be too sad
No, I don't wanna leave but I must keep moving ahead
Cause my life belongs to the other side
Behind the great ocean's waves.

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Bye, bye Hollywood Hills forever.

Thank you for the morning walks on the sweet sunset
And for the hot night moments
For the fantasy in my bed
I take a part of you with me now and you won't get it back
And a part of me will stay here, you can keep it forever, dear

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Remember that we had fun together.

Bye, bye rodeo boys* I'm gonna
Love you wherever I go I'm gonna
Come back so we can play together
Bye, bye Hollywood Hills forever.

Long distance love, does it work?
All the miles in between get in your head
No, I don't wanna go
I don't wanna go.

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Bye, bye

Bye, bye Hollywood Hills I'm gonna
miss you wherever I go I'm gonna
come back to walk these streets again
Remember that we had fun together.

Bye, bye rodeo girls I'm gonna
Love you wherever I go I'm gonna
Come back so we can play together
Bye, bye Hollywood Hills forever."

i just felt complete when i was by your side

"Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, most már csak beléd kapaszkodom.
Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,
Innen elrugaszkodom, köszönöm, viszlát, ég Veled!"

“Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!”

‎"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után, ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat.

"Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba, ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban, szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról, és erősebb lettem, mint valaha. Nem hiszek, és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton, ahol megtalálhatom az igazi önmagam."

"Még remegsz, s elcsuklik hangod.

Hozzám bújsz, könnyes az arcod.

Tétován, mintha mondanál valamit,

Majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik.

Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,

Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!

Az út most kettéágazik, sok minden változik,

Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.

Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán.

Így volt szép, de a jövőt nem mi írjuk ezután.

De kaptunk még benne egy utolsó lapot,

Ez lesz a legszomorúbb , már te is tudod. "

A világ legboldogabb embere...

„Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok.” Paulo Coelho

Is this really happening?

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.” (Gary Chapman)

The truth...

"Egyszer egy különleges helyet találtál a szívemben,

Nem kérdeztél, beköltöztél, azóta itt bennem éldegélsz.
A feszültség tapintható, ha hozzám nyúlsz,
A hőtől megborzongok, amikor csak hozzám bújsz.
Ha itt vagy velem nincsen baj, oda van a gond, a bú,
Megszűnik a külvilág, nincs titkolódzás, nincs tabu.
Nem szégyellem a zavarom, a könnyeim sem takarom,
Nem akarom, de ma húzom utoljára ránk a takaróm.
Kicsim sose legyen holnap, ne legyen gond a búcsúszókra,
Úgy csúszok ma közel hozzád, hogy nem gondolok búcsúcsókra.
Új csúcsokra vágyom rég, maradjunk az ágyon még.
Ez a valóság, mégis olyan, mintha végig álmodnék.
Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én, az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek.

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz.


Úgy indul a vonat el, ahogy megszületik a szerelem:
Ha fel is szállok egyszer, félek ki ül majd a helyemen.
Nem volt közös pont az életünkben, aztán te lettél,
Álomországban ott leszek, hogyha el is felednél.
Az egyetlen hely, ami most mindig hozzád láncol.
Ha együtt vagyunk, nem jövök el az álmok országából.
De hiába is írom le, a magány az én útitársam,
Bármerre is indulok el, akár milyen útirányban.
Nem integet ha leszállok, tudja hol kell rám várni,
Ha rettegek is tőle, nem fogok meghátrálni!
Ha volt út, amin együtt jártunk, mára már az mögöttem.
Az érzéssel, hogy elmúlt, mégis békét kötöttem.
De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted!
Hiába mert vágyom Rád, a szívem már rég elnyerted.
De hiába mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem.
De ha azt mondod, hogy szeretsz, Neked mégis elhiszem
Neked mégis…
Neked mégis elhiszem…

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz.

Maradni szeretnék, hisz menni fáj.
Ölelni szótlanul, de manapság álmodni kár.
Csak még egyszer bújj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan,
Ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van!
Maradni szeretnék, de túl sok emlék fűz hozzád,
Haladnom kell, a szívem úgyis újra eldobnád.
Szerelmünk érintetlen a pokolnak, mennynek.
Ígérem látni fogsz még egyszer,
de most engedj el, hadd menjek.
Maradni szeretnék, el sem hiszed mennyire!
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már, nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?!
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom…

A hajnal ébreszt fel,
Lehet csak álom, most mennem kell!
Sírj csak a vállamon,
és ölelj, ahogy régen, mikor égett még a tűz.
Talán csak ez marad, mi összefűz."

Love never fails

"Love is patient, love is kind. It does not envy, it does not boast, it is not proud. It does not dishonor others, it is not self-seeking, it is not easily angered, it keeps no record of wrongs. Love does not delight in evil but rejoices with the truth. It always protects, always trusts, always hopes, always perseveres. Love never fails." 

Bible, Corinthians 13

Túl nagy a labilitás, eltűnt a lojalitás, hibás a mentalitás...

Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik.