Mire küldött?
Mire küldött az Isten? Arra, hogy
gyűlöld azt, aki éppúgy, mint te, mása,
s pusztán azért, mert károdat kívánja?
Mire küldött? azért, hogy marakodj
s visszaharapod a beléd harapót;
vagy hogy utána menj, és hogyha fájna
szegénynek a rajtad ejtett marása,
te adj sebére egy kis balzsamot?
Nyilván nem azért küldött, hogy ítélkezz,
hisz magadat ítélned épp elég lesz,
és irgalmat, ha rád kerül a sor,
hol lelsz, ha magad sem irgalmazol?
Gyűlöl? Szeresd; s tán megválthatod akkor
magadat is, őt is a kárhozattól.
"Jött-múlt fölöttem az idő napról-napra. Minden lépése új reményt, új emlékeket hozott, s lassankint belekötött engem a megszokott örömök menetébe. Fájdalmam engedett; de jaj, nyomába nem ugyan új fájdalom, hanem új fájdalmak vetése lépett. Mi lehetett ugyanis oka ama fájdalom akadálytalan és mélységes belémhatolásának, ha nem az, hogy homokra állítottam lelkivilágomat, mikor a mulandóhoz úgy ragaszkodtam, mintha nem volna mulandó." /Szent Ágoston/
2016. március 17., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)