“legközelebb hagyom, hogy amit magamban mind
megfojthatok
az a szívemben ne hagyjon nyomot
és ha elgurult, hadd menjen nagyon
elé senki ne álljon az úton
mert csak magamnak hazudhatok
én az életet szeretem nagyon”
"Jött-múlt fölöttem az idő napról-napra. Minden lépése új reményt, új emlékeket hozott, s lassankint belekötött engem a megszokott örömök menetébe. Fájdalmam engedett; de jaj, nyomába nem ugyan új fájdalom, hanem új fájdalmak vetése lépett. Mi lehetett ugyanis oka ama fájdalom akadálytalan és mélységes belémhatolásának, ha nem az, hogy homokra állítottam lelkivilágomat, mikor a mulandóhoz úgy ragaszkodtam, mintha nem volna mulandó." /Szent Ágoston/
2014. március 22., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)