Összeért a pillantásunk, elkezdődött a végzet, aztán testet öltött a meztelenség, vagy csak álmodtam az egészet?! Szanaszét a franciaágy, a ruhák lenn a földön, ma éjjel tiéd lehet mindenem, ha cserébe téged kaplak kölcsön.
Így jó nekem, vedd el az eszem, olyan rövid az élet! Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed.
Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék, és akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!
Így jó nekem, vedd el az eszem,olyan rövid az élet! Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed... Választ ne adj, karmolj, harapj, hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól! Úgy nevess, csókolj, szeress, nekem, nem, nem, nem elég a szádból! Nem elég! Nekem nem elég a szádból!
Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk, hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk...
Így jó nekem, vedd el az eszem,olyan rövid az élet! Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed. Választ ne adj, karmolj, harapj, hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól. Úgy nevess, csókolj, szeress, nekem, nem, nem, nem elég a szádból! Úgy nevess, csókolj, szeress, nem, nem, nem... Úgy nevess, csókolj, szeress...
...nem elég a szádból!!
...nem elég a szádból!!